Amolyan előszó

Kedves Olvasó!

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem orosz mesterszakos hallgatója vagyok és jelenleg az egyéves részképzésemet töltöm a Szentpétervári Állami Egyetemen Campus Mundi  ösztöndíjjal.

Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy tippeimmel, tanácsaimmal segítsem azon hallgatótársaimat, aikik szintén Szentpétervárra, vagy bármely más orosz városba mennek részképzésre.

Őszintén szólva talán nem is nekik van szükségük a segítségre, hanem inkább a kételkedő hallgatóknak, akik tartanak az újtól, az idegentől és a távolitól. Leginkább az ő érdeklődésüket szeretném felkelteni, hogy merjenek nyitottak lenni és kilépni a komfortzónájukból, próbáljanak ki valami egészen izgalmasat, Oroszországot.

Nyelvszakos hallgatóként elengedhetetlennek tartom, hogy legalább egy félévet nyelvterületen töltsünk.

Igaz, hogy a mai világban már sokkal több lehetőségünk van úgy elsajátítani egy idegennyelvet, hogy nem töltünk egy napot sem az adott országban, aminek a nyelvét tanuljuk, mégis elszalaszthatjuk annak a lehetőségét, hogy egy picit mi is belekóstoljunk az adott ország életébe.

Most jön a sablonos szöveg: de az internet ma már rengeteg lehetőséget biztosít: találhatunk magunknak beszélgetőpartnert, különböző segédanyagokat, filmeket, könyveket, zenét, élő közvetítéseket. Igen, ez igaz, de ezek mind együttvéve sem érnek fel a kint töltött idővel és az emlékekkel.

A blog célja az, hogy a saját példámon keresztül mutassam be a pályázat menetét, milyen pályázati lehetőségeink vannak és hogyan juthatunk támogatáshoz, ha arra adtuk a fejünket, hogy kimegyünk részképzésre. A blog témáját tekintve leginkább orosz szakos diákoknak ajánlott, de talán mindenki megtalálja a számára értékes és hasznos információt.  :)

Mit üzennék a többi hallgatónak, miért vágjon bele a külföldi ösztöndíjba?

Egy ilyen külföldi ösztöndíj lehetősége alkalmat ad az újrakezdésre, egy új életre, még ha az gyakorlatban viszonylag rövid időre is szól.

Senki sem mondja, hogy könnyű, hiszen minden kezdet nehéz, de itt egyedül vagy és egyedül kell megoldanod a problémákat, amiknek köszönhetően olyan tapasztalatokat szerezhetsz, ami elengedhetetlen a felnőtté váláshoz. Oroszország kemény dió, de nincs annál jobb érzés, amikor az eléd állított akadályokat leküzdöd. 

A kint töltött idő csak rólad szól, csak annyi a feladatod hogy minél több élményt, tapasztalatot, ismeretet és barátságot bezsebelj, mert ezek tesznek gazdaggá. 

Új barátok, furcsa szokások és megunhatatlan történetek a világ minden tájáról - többek között ez is vár amellett, hogy felfedezed és kipróbálod önmagad. 

Az egyetlen igazi tanácsom csak az, hogy NE MARADJ OTTHON és ne szalaszd el a lehetőségeidet!

Mikor olvasgattama a régebbi ösztöndíjas hallgató blog bejegyzéseit, beszámolóit, az az érzésem támadt, hogy valójában mi nagyon szerencsések vagyunk, amiért nekünk megadatott ez a lehetőség.

 A Campus Mundinak köszönhetően elérhetjük a kitűzött célunkat és valóra válthatjuk az álmainkat. 

Az én Oroszország-képem

Ahogy az éremnek is két oldala van, úgy az általunk alkotott kép sem lehet csak fekete, vagy csak fehér. (Jó esetben). Az én Oroszország-képem is különféle benyomások, élmények, ismerettségek, emlékek és tapasztalatok alkották, ezért természetesen eltérhet a másétól, de végig arra törekszem, hogy az információt objektiven közvetítsem, bemutatva az egyedülálló orosz életet a hiányosságaival együtt is. Lehet kicsit rideg lesz, vad és nyers, de mégis különleges. Talán pont ezért olyan rabulejtő.

Túlélőkalauz

Miért pont Oroszország? 

#tippek  #tanácsok #szabadidő

Eddigi tapasztalataim szerint Oroszország minden nemzedékből különböző érzéseket és reakciókat vált ki. A nagyszüleink számára érthető okokból nem sok jót.

Egyszer a nagymamám egyik barátnője átjött hozzánk látogatóba. Nagymamám elmesélte neki, hogy bizony az ő unokája messzi országba megy tanulni.
Természetesen az első és legfontosabb kérdés az volt, hogy mit fogok én ott enni?
Tudniillik, amikor a nagymamám barátnője Leningrádban járt (ma már ugyan Szentpétervár a neve, de ez senkit ne zavarjon, az orosz idősebb korosztály képviselői is ugyanígy Leningrádnak nevezik) akkor nem lehetett se húst, se kenyeret, se tejterméket, meg úgy ámblokk semmit sem kapni az oroszoknál.

A kedélyek csillapodása érdekében úgy döntöttem, hogy összegyűjtöm az aggodó rokonok kérdéseit, amiket ebben a cikkben fogok megválaszolni.
Remélem, hogy a cikk után nem fognak még jobban aggódni..😀

#vásárlás

Szeretnék megnyugtatni mindenkit, ma már lehet mindenféle terméket vásárolni a boltokban. Azt nem mondanám, hogy óriási választék van a boltok terén.
Nagy bevásárlóközpontok: Ашан, Лента, Карусель, Магнит, Метро. Mindenhol be lehet szerezni törzsvásárlói kártyát, ami erősen ajánlott, hiszen elég sok pénzt spórolhatunk meg velük. Számomra a "Lenta" a favorit, nekem úgy tűnik, hogy ez az egyik legelterjedtebb bevásárlóközpont.

Vannak kisebb boltok is például: Перекрёсток, Пятёрочка, Дикси, Interspar, melyek szinte az egész Oroszországban jelen vannak ez.

Aldit, Lidlit itt ne keress, nem tűrjük a konkurenciát és a szabad versenyt.

Ha esetleg az éjszaka közepén eszünkbe jut, hogy elfelejtettünk tejet venni, akkor sem szabad kétségbe esni, mert a boltok nagy része éjjel-nappali.

#ruhatár: ha téli szemeszterre érkezünk, akkor szerintem ajánlatos otthon beszerezni a téli ruhákat, mert nekem az a benyomásom, hogy itt dupla annyiba kerül a megbízható téli felszerelés, mint otthon.
Én is úgy gondoltam, hogy nem kell, majd itt megveszek mindent, amire szükségem lesz abból kiindulva, hogy itt a körülményekhez igazodnak az áruk. A globalizáció bizony Oroszországot is elérte és nagyjából ugyanazt megvehetjük itt, mint otthon Európában bárhol, csak mondjuk kétszer annyiért.
A kabát, bakancs mindenképpen vizálló legyen. A kabát védjen a széltől is, mert a -20 fok bármilyen erősségű széllel nagyon-nagyon kellemetlen. 

Az egyik legjobb szupermarket:
Megéri törzsvásárlói kártyát vásárolni 200 rubelért, sokat lehet vele spórolni.

Пятёрочка: lakótelepi nénik és bácsik kedvenc boltja, mert nagyjából minden megtalálható benne, amire szükség van.

Перекрёсток: ez már egy fokkal jobb, sokszor van akció

Nem csak az élelmiszerboltok nagyrésze éjjel-nappali, hanem még a virágárusok is a nap 24 órájában nyitva tartanak, ami azért hasznos, mert ha az embernek este romantikázni támadna kedve, akkor beugorhat egy szál rózsáért.

Egy kép arról, hogy milyen éles különbségek vannak a múlt Oroszországa a jelen Oroszországa között:

#lakhatás

Azok a diákok, akik Szentpétervárra, vagy Moszkvába mennek részképzésre, ne nagyon számítsanak arra, hogy orosz lakótárssal fognak majd kommunikálni a nap 24 órájában.
Valamiért ezekben a nagyvárosokban a részképzésre érkező külföldieket elszeparálják és másik kollégiumban szállásolják el. Azok kerülnek oroszokkal egy kollégiumba, akik valamilyen teljes képzésre érkeztek. Mivel az orosz diákok nagyrésze Peterhofban van, ami körülbelül 2 órára van Szentpétervár központjától, így mi még örülhetünk is neki, hogy mi egy jó elhelyezkedésű kollégiumba kerülünk.
Az egyik ismerősöm elmondása szerint Moszkvában a külföldieket még tovább bontják, kínaiakra és külföldiekre, mert olyan óriási számú kínai hallgató tanul Moszkvában, hogy őket egy saját kollégiumban helyezik el.
Ha Oroszországban tanulunk, akkor az egyetem, ha kérünk, biztosít számunkra szobát. Átlalgban 2-3 fős szobák vannak, egy lakásban pedig 3 szoba. Egy fürdőszobán és wc-n osztoszkodik 6-7 ember. A körülmények egyébként nem olyan rosszak, mint gondolnánk, ügyelnek a csótányírtásra és a tűzjelzők is nagyon érzékenyek. Lehet, hogy a régebbi még nem felújított lakások szellősebbek, de legyünk őszinék, otthon sincs kolbászból a kerítés. 

Ha esetleg mégsem tetszene a koliélet, bérelhetünk lakást, vagy szobát.

Megközelítőleg egy 25 négyzetméteres stúdió havi bérleti költsége 22-25 ezer rubel, ami olyan 120 ezer forintnak felel meg + rezsi, de ez általában nem olyan sok egy hónapban, hiszen a kőolaj és földgáz meg atomerőmüvek országában élünk. Persze minden attól függ, hogy hol keresünk lakást.

#tipp: lakásbérlésnél nem árt óvatosnak lenni, mert sajnos sok a szélhámos, ezért érdemes közvetítőhöz fordulni: Яндекс неджижимость. A közvetítőnek természetesen van ára, általában az első havi bérleti díj 50, vagy 100 %-a.

Ha netán szobát szeretnénk bérelni nem messze a közpönttól, akkor egy nagyon szép felújított négyszobás lakásban ezt akár meg is tehetjük 28 ezer rubelért havonta. A központtól egy órára nagyjából 32 ezer rubel egy hónapra egy egyszobás felújított kislakás.

A választék elég nagy, böngészhetünk: a tipikus orosz rossz állapotú коммуналка-tól egészen a modern luxus lakásokig bezárólag.

Sajnos a lakásbérléssel, mivel külföldiek vagyunk bizony akadnak problémák. Fontos, hogy a főbérlő regisztráljon minket, ezt pedig valamiért nem szeretik az oroszok. Sőt, nem is nagyon szeretik megkötni a szerződést nem orosz állampolgárokkal. Olykor elég diszkriminatív hirdetéseket tesznek fel, miszerint «сдам квартиру только лицам славянской внешности».
Itt is nagyon résen kell lenni, mert lehet, hogy azt mondja regisztrál minket, de elméletben nem oda, ahol lakást/szobát bérlünk - ez pedig törvényellenes. 

#story:
Történet egy kínairól: külföldiként alapból nagyon nehéz lakást találni, főhősünk megállapodott a főbérlővel a regisztrációról. Eddig minden szép és jó, de az ártatlan kis kínai nem tudott arról, hogy a főbérlője nem oda regisztrálta be, ahol lakást bérel. Ez sajnos kiderült és szegény kínait hazatoloncolták és x évre megtiltották neki az újboli belépést Oroszországba, holott erről szegény nem is tehetett.
#tipp: kérjük el a regisztrációs lapunkat és bizonyosodjunk meg arról, hogy oda jelentettek be minket, ahova kell.
Regisztrációhóz szükség van az útlevelünkre és a házigazdára, aki bizonyítani tudja, hogy ő a lakástulajdonos.

Íme egy modern orosz lakótelep:

És egy régebbi lakótelep:

A következő kérdés nagyon fontos.

"Még most is olyan szigorúan veszik a külföldiek oroszországi tartózkodását?"

Igen. Ebben az évben vezettek be egy új törvényt, miszerint külföldi állampolgár mihelyt megérkezik az országba, köteles regisztráltatnia magát, ha 7 napnál többet tartózkodik az országban.
Amennyiben ezt nem teszi meg, úgy kiutasíthatják az országból.

Ha esetleg diákként utazgatnánk, akkor figyelembe kell vennünk azt, hogy szükségünk van regisztrációra. Senki nem utazhathat úgy egy héten keresztül, hogy sehol nem regisztrálják.

Ezt a regisztrációt, ha szállodában vagy hotelben szállunk meg, akkor ezt ők nekünk kiállítják maguktól, csak nem árt őket emlékeztetni, hogy mi a feladatuk...

Ha lakást bérlünk, akkor a főbérlőnek kell regisztrálnia minket. Ha kollégiumban lakunk, akkor az egyetemen keresztül regisztrálnak bennünket, amihez szükség van az útlevél összes lapjának a másolatára.

Migrációs/bevándorlási kártya (amikor belépünk az országba, akkor ezt a kis papírfecnit kapjuk az útlevelünk mellé az elllenőrző ponton. Amennyire jelentéktelenül néz ki, olyan nagy fontossággal bír! Hallottam már történetet arról, hogy valaki kidobta, mert nem tudta, hogy mire jó ez a kis papírfecni. Igazoltatáskor pedig megbűntették. Fontos megőrizni, mert ha elveszítjük, akkor közelebbről is megismerkedhetünk az orosz ügyintézés bürokratikus rendszerével.
Amikor eljövünk a szállodából, ne felejtsük el elhozni a regisztrációs papírt.
(Apróság, de mégis nagyon fontos: figyeljünk arra, hogy a regisztrációs papírunk minden egyes rubrikája ki van-e töltve, le van-e pecsételve, mert megesik, hogy helytelenül állítják ki...)

Még mindig minden utcasarkon áll egy óriási Lenin-szobor?

Majdnem minden utcasarkon. Az egyéb jelképek, melyek más népek számára az elnyomást és a terrort szimbolizálják, még ma is büszkén kint díszelegnek bizonyos épületek falán vagy csúcsán. A toleráns európai ember pedig megérti, hogy ezek számukra történelmi jelentőséggel bírnak és az épület is ezáltal úgy, ahogy van műemlékvédelem alatt áll...

A Szentpétervári Állami Egyetem főépülete:

(mellette van a satrkó-kalapács és a vörös csillag is egyébként)

Lenin-szobor a Vasziljevszkij-szigeten:

Karl Marx (Смольный)

Friedrich Engels (Смольный)

Lenin-szobor 2.

Lenin-szobor 3.

Мilyen a tömegközlekedés és mennyibe kerül?

А tömegközlekedés meglehetősen olcsóbb, mint nálunk Budapesten. Egy buszjegy 40 rubelbe kerül Szentpétervárott, Moszkvában 50 rubel körül van, míg kisebb városokban 25 rubel. Sok helyen már elektromos jegyrendszer működik, de azért kallerek a buszok, trolik 98%-án jelen vannak. Az ő feladatuk az, hogy jegyeket árúsítsanak, illetve ellenőrizzék, hogy kezelted-e az utazásra jogosító kártyádat. Rendkívül céltudatosak, tudják mi a feladatuk és el is végzik azt még akkoris, ha a jármű tömve van utasokkal és levegőt is alig lehet kapni.
Egyébként nagyon segítőkészek, mindig megmondják hol kell leszállni, milyen útvonalon közlekedik a jármű, ami azért lényeges, mert sajnos a menetrendeken kiigazodni nem lehet, nem olyanok, mint amikhez hozzászoktunk mi Európában.

Diákoknak kb. 1000 rubel a bérlet, ami olyan 4-5ezer forint. (+infó: amíg a diák nincs bent az adatbázisban, addig nem lehet kedvezményes diákbérletet igényelni).

Ezzel a bérlettel (единый билет) mindennel lehet utazni korlátlanul, kivéve a marsrutkákat ("iránytaxi" - különféle árakkal dolgoznak, de alapvetően nagyon olcsó ez is). Hogy mi az olcsó és mi a drága, azt mindenki maga dötni el persze, de ha azt vesszük, hogy nálunk a buszjegy Budapesten 350/450 forint, akkor már is van viszonyítási alapunk.

Подорожник: 60 rubelbe kerül a kiváltása, feltölthetjük pénzzel, így nem kell mindig külön megvásárolni a zsetonokat a metóra/buszjegyeket. Minél több pénzzel töltjük fel, annál nagyobb kedvezmény jár.

Taxi, Uber és társai

A taxizást Magyarországon nem mindenki engedheti meg magának, viszont itt Oroszországban elég kedvezményes áron vehetjük igénybe ezt a szolgáltatást.
Sokak szerint a Яндекс Такси az egyik legdrágább, de akik így gondolják, azok még nem taxiztak Ausztriában kisebb falvakban hétvégén, amikor semmilyen közlekedési eszköz nem jár. Szóval a szentpétervári reptérről mondjuk a városba 1000 rubelért el lehet jutni. Az ár változhat attól függően, hogy hova megyünk, de utólagos meglepetés nem érhet bennünket, mert a diszpécser a taxi rendelésénél árajánlatot tesz. Megérkezésünkkor a reptérre érdemes figyelmen kívül hagyni a minket leszólító taxi sofőröket, mert ők bizony borsos áron jól megutaztatnának bennünket.

#piacozás

Moszkvában a bolhapiac az Izmajlovo Kreml mellett helyezkedik el, ami maga egy nagyon szép turistacsalogató jelenség. Itt aztán lehet kapni mindent: Lenin és Sztálin-szobrokat, usankát, halott állatokat kitömve és azok bundáját, szuveníreket, különféle finomságokat, késeket, kardokat és fegyvereket. Igen, 40-50 ezer rubelért be lehet szerezni egy kalasnyikovot. Mikor megláttuk, akkor nem mondom, hogy nem lepődtünk meg, azonnal le is akartam fényképezni, azonban észrevettem a fényképezést tiltó táblát. Nagy nehezen azért sikerült készíteni egy-két képet, aztán amikor elsétáltunk az "üzlet" mellett, akkor megláttuk, hogy nem azért tilos a fényképezés, mert esetleg illegális lenne a fegyverkereskedelem, ami miatt akár fel is jelenthetik őket, hanem azért, mert ingyen azért nem lehet lefotózni egy ilyen üzletet. Párszár rubel ellenében viszont nyugodtan használhatjuk a kameránkat.

Persze az sem kizárt, hogy csak dísznek árulták a fegyvereket.
Ha Szentpétervárott vagyunk, akkor megéri elmenni az УДЕЛЬНАЯ metro megállónál található piacra.

Hogy mit nem árulnak itt?!

Szimpatikus játékbabák

Szimpatikus játékbabák 2

Turisztikai célpontok a szünidőre:

Казань, Казанский кремль, Мечеть Кул-Шариф

 Казанский кремль: itt az az érdekes, hogy a mecset és az ortodox templom ugyanott helyezkedik el nem messze egymástól. Nem is vagyunk mi annyira különbözők...

Храм всех религий: ez az egyik legérdekesebb épület a városban. Igazából nem is a városban található, hanem a városon kívül, jó messze.
Célja az, hogy egy épületben, "templomban" bemutasson különféle vallásokat. Ebben az épületegyüttesben van zsinagóga, pravoszláv teplom, pagoda, katolikus terem és mára eltűnt pogány vallásokról kiállítás.

Elgondolkodtató...

Ez pedig az Izmajlovo piachoz vezető út. Reggel 10 körül érkeztünk meg a piacra, a külsőnk alapján azonnal kiszúrták, hogy külföldiek vagyunk, ezért megpróbáltak eladni nekünk mindent, amit csak lehetséges. Amikor megérkeztünk a piacra, akkor ezen az úton csak egy idős néni állt (a képen látszik is) - árulta a portékáját. Az áru egy használt, de azért még jóminőségű ismeretlen márkájú sportcipő volt, amit a kezében tartott, lába előtt pedig egy szatyor a cipő másik párjával és egyéb más termékekkel. Amikor elsétáltunk előtte, akkor azon gondolkoztam, hogy ugyan minek áll itt a -10 fokban és ugyan kinek kell ez a cipő?

Nagyjából 4 óra múlva kijöttünk a piacról és azt látjuk, hogy a piachoz vezető út megtelt az árusokkal, akik a földre leterített vászonra helyezték el az "árujukat".

Legszomorúbb az egészben számunkra az volt, hogy az idős néni a sportcipővel még négy óra után is ugyanazon a helyen állt a -10 fokban. Úton vissza a metróhoz velünk szemben egy idős asszony jött.  Húzta maga után a kerekes bevásárló táskáját (mai nevén "banyatank") a tükörjégen...
Ezen az úton mi legalább háromszor megcsúsztunk...

Az arany gyűrű városai (kirándulás)

Az oroszok többsége azt mondja, hogy Moszkva és Szentpétervár nem Oroszország. Mindezidáig ebben azért én kételkedtem, de valójában igazuk volt. Tényleg nem. Aki jobban meg szeretné ismerni ezt az óriási országot, annak ki kell jönni ezekből a nagyvárosokból.

Sokkal könnyebb részt venni egy kiránduláson, mert sajnos tömegközlekedéssel ezeket a városokat érinteni nagyon nehéz, így sokkal élvezhetőbb, ha utazási irodán keresztül megyünk. Többet tanultam Oroszországról, a kultúráról, történelemről és az orosz mentalitásról a négy nap alatt, mint a négy év alatt az egyetemen összesen.

Малое золотое кольцо: Москва - Владимир - Боголюбово - Суздаль - Иваново - Кострома - Ярославль - Ростов Великий - Переславль-Залесский - Сергиев Посад - Москва

Aki gyönyörű orosz hóval borította tájat szeretne látni, akkor annak ajánlom ezt a januári kirándulást, de számolni kell azzal, hogy NAGYON HIDEG VAN, viszont felejthetetlen élmény :)

Miért jó részképzésre menni? Érvek, tippek, tanácsok

A mostani részképzés számomra már nem az első, ezért nem ért semmi hidegzuhanyként. Az alapkézés ideje alatt már kipróbálhattam az Erasmus nyújtotta lehetőségeket és azóta is úgy gondolom, hogy az a félév volt a leghasznosabb szemeszterem a három év alatt. 

A kérdés most az, hogy milyen újdonságokat tartogat Oroszország.

Én nem különösebben készültem a kiutazásra, de annak, aki most először vág bele a külföldi tanulmányokba az javasolnám, hogy minden tanszéki, kari tájékoztatóra látogasson el, olvasgasson beszámolókat, blogokat.
#tipp: ha az orosz fél nem küldi el a meghívót (vízumhoz) a tervezett kiutazásunk előtt legalább 2 héttel, akkor kezdjük el a fogadó egyetem koordinátorát levelekkel bombázni, mert különben soha nem jutunk ki. Valahogy a dolgok itt sokkal nehezebben működnek. 😀

Miért olyan fontos a részképzés?

Egy nap megelégelve az itthoni mindennapjaimat elgondolkoztam azon, hogy milyen lehet diákként élni egy másik országban, milyen lehet kipróbálni önmagamat: egyedül távol a kényelmes megszokott élettől. Így jött az ötlet, a németországi részképzés, ami után már képtelen voltam leállni és miután véget ért csak azt terveztem, hogy mikor és hova mehetek ki megint tanulni.

Részt venni egy nemzetközi programban rendkívül örömteli érzés, hiszen miután megkapjuk a levelet a pályázatunk elfogadásáról, akkor büszkének érezhetjük magunkat, elértük a magunk elé kitűzött célt. Mindemellett a saját bőrünkön tapasztalhatjuk meg a sokakat csalogató külföldi életet, melyből aztán magunkban olyan következtetéseket vonunk le, amelyek az általunk látottakból, a valóságból kapunk.

Az első erasmusos felejthetetlen élményeimmel felvértezve döntöttem úgy, hogy a mesterképzés ideje alatt is kapok a lehetőségen, csak ezúttal a cél, Oroszország. A választás abból kiindulva, hogy orosz szakos vagyok, magától értetődő, de Oroszország felfedezése egyébként is gyermekkori álmom volt. 

Számomra a részképzés időtartama is egyértelmű volt: minél többet kint, annál jobb. Az elején kételkedtem benne, hogy sikerülni fog-e, nem is éreztem magam 100%-osan felkészülve az egy éves részképzésre, de azért nagyjából tudtam, hogy milyen kemény fába vágtam a fejszémet. 

Hiába volt már orosz alapszakos diplomám, hiába beszéltem már akkor viszonylag jól oroszul, sőt még egy hónapot Szibériában is "lehúztam", de még ezekkel együtt véve is úgy éreztem a megérkezésemkor, hogy alig tudok valamit erről az országról és alig ismerem a valódi, mindennapi orosz nyelvet.

Természetesen a kitazásom napjáig én is izgultam. Nem is csoda, hiszen az embert pillanatok alatt elérik a rossz hírek.  Az információ gyors áradásának köszönhetően pillanatok alatt értesülünk az új háborúkról meg Európát sújtó különböző összeesküvés-elméletekről...Ezek mellett persze az orosz kollégiumokról terjengó pletykák sem elég megnyugtatók, de akár hisszük, akár nem az élet megint mindenre rácáfol, mert ahogy a világ sem csak rossz hírekból áll, úgy az orosz kollégium (legalábbis az én esetemben) rendkívül pozitív csalódást okozott.

Ahogy minden erasmusos hallgatónak, úgy nekem is volt szerencsém nagyon sok kedves emberrel  megismerkedni. Ezalatt az idő alatt ért össze bennem mindaz, ami már egy ideje, pont egy oroszországi nyári egyetemnek köszönhetően kezdődött bennem formálódni. Amikor Szibériában, Tyumenyben (a kőolaj és gáz fővárosa) elmentünk kirándulni, megnéztünk egy műzeumot, könyvtárat, vagy bármit, akkor szupersztárnak éreztük magunkat, mert az ott dolgozók azonnal fogták a kamerájukat és lefotóztak bennünket. Másnap már benne voltunk az újságban, hogy európai diákok látogatták meg a könyvtárunkat. Úgy bántak velünk, mint a világsztárokkal. Az egész annyira szürreális volt, hogy magam is alig akartam felfogni. Ezelőtt én nem európainak, hanem egyszerűen csak magyarnak éreztem magam. Aztán ebben a félévben megismerkedtem egy olasz lánnyal, aki egy félévet tanult Szamarában és ő ugyanennek a jelenségnek volt a tanúja, csak vele még interjút is készítettek egy helyi lapnak. Szórakoztató, de valahol egy kicsit bizarr is...Távol a hazánkól ilyen sok idegen kultúrájú ember között mi nem csak magyarok, hanem európaiak is vagyunk. Ahogy közülünk sokan az összes ázsiait egy kalap alá vesszik, úgy ez fordítva is igaz. Mi az ázsiaiak és oroszok számára is egy nagy közös egységes csoportba tartoztunk; európaiként kezeltek minket, az már nem lényeg, hogy Európán belül honnan jöttünk.

A világ minden tájáról érkeztek ide tanulni a diákok, akik magukkal hozták a gondolataikat és véleményüket a világunkról. Ennek a sokszínűségnek köszönhetően egyes órákon olyan különleges témák jöttek fel, ami otthon nem jöhetett volna létre. Az órákon mindenki megoszthatta a véleményét. Egy skót lány nap mint nap szót emelt a nők és a melegek egyenjogúságáért egy olyan országban, ami közismert a homofóbiáról. Izgalmas volt figyelemmel kísérni a céltudatos kínaiak egy-egy megszolalását is, melyekben szinte majdnem mindig ott volt a karrierépítés, fejlődés és a szorgalmasság a kommunizmus lehelletnyi fűszerezésével. Végighallgattuk, míg az összes nyugat-európai csoporttársunk elmondta a véleményét, ha pedig véletlenül az egyik kimarad volna a beszélgetésből, akkor morcosan szót kért. Ilyenkor én és a cseh csoporttársam mindig értetlenül álltunk ez előtt a jelensg előtt, összesúgtunk "jesszus de buzgómócsingok ezek!", pedig valójában a helyzet úgy áll, hogy csak mi nem vagyunk ahhoz hozzászokva, hogy az órákon szabadon elmondjuk a véleményünket

Barátok miatt sem kell aggódni, hiszen olyan sok ember érkezik ide, hogy bőven tudunk válogatni kedvünk szerint. :)

Én leginkább a lengyel barátainkkal, csehekkel és szerbekkel ápoltam szorosabb kapcsolatot, valahogy velük könnyebb megtalálni a közös hangot. Velük is akárhányszor beszélgettünk a "véleményünk szabad kifejezéséről", ők is azon véleményen voltak, mint én. Hasonló problémákkal küszködünk. :) 

A mi oktatási rendszerünk még mindig arra épül, hogy a frontális oktatás által minél több dolgot lenyomnajanak a torkunkon, minél több dolgot megtanuljunk, de a probléma az, hogy valójában az leadott anyag nagy része felesleges, és így valójában mi csak a feledésnek tanulunk.

Emlékszem először Németországban szembesültem ezzel a problémával. A német csoporttársaim rutinszerűen vitáztak. A nyelvórájuk úgy volt felépítve, hogy mai problémás témákról kellet véleményt alkotniuk, érveket szinte azonnal felsorakoztatni, és ami a legfontosabb gondolkodni. 

A sok nemzetközi barátság mellett, a részképzés arra is lehetőséget ad, hogy szakmailag is fontos élményekkel gazdagodjunk.

Bölcsész hallgatóként ez egy kicsit nehezebb téma, de nyelvszakosként a szakmai fejlődésünk a mindennapokban tapasztalható. Idegen nyelven ügyeket intézni, lakásbérleti szerződést kötni nem kis feladat.
Az én szerény véleményem szerint szakdolgozatot/diplomamunkát a legjobb külföldön írni. A konzulensnek egyébként is e-mailben kell elküldeni az anyagot, ha könyvtárban ülünk, akkor nagyjából mindegy, hogy hogy ülünk, csak a körülmények, amik körbevesznek, azok mégsem ugyanazok, mint otthon. Külföldön csak egy dolgunk van: "учиться, учиться, учиться!"

(egy hostel falárol tekint le ránk. Ugyanitt: Russian Speaking Club minden kedden.
Helyszín: хостел «Friends», улица Восстания 11, 100 rubel a beugró, cserébe tea, süti és sok-sok érdekes ember :)

Sose felejtsd el, hogy miért jöttél!

Egy külföldön töltött félév az önéletrajzunkban is jól áll. Hányszor szembesülünk azzal a ténnyel, hogy egy munkahelyre azért nem vesznek fel, mert nem rendelkezünk munkatapasztalattal. A mi generációnk ahhoz, hogy sikeresnek érezze magát már többet tanul és az időnk engedi, akkor is maximum a tanulás mellett csak diákmunkát tudunk vállalni. Manapság már az is nagy szó, ha a diákmunka viszonylag állandó. Aztán kézhez kapjuk a diplománkat és jön az álláskeresésn jönnek a fintorgó arcok, hogy "hát igen-igen egyetem meg diploma, de azért jó lenne valami releváns munkatapasztalat is emellé"...
Velem már számtalanszor megesett, hogy ugyan diákként "releváns" munkatapasztalattal nem rendelkeztem, de az önéletrajzomban azért benne volt, hogy különböző helyeken voltam részképzésen, így ez valahol ellensúlyozta a "hiányosságaimat".

Nyelvszakosként pedig lehetetlen elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a nyelvterületen szerzett gyakorlat. Nívósabb nyelviskolák úgy hirdetnek meg állásajánlatokat, hogy az ideális nyelvtanár-jelölt rendelkezzen nyelvterületen szerzett tapasztalatokkal.

Milyen előnyei vannak annak, ha  Oroszországba mész ki részképzésre?

Nem lesznek nyelvi akadályok

Annak köszönhetően, hogy az idegennyelv órákra más-más nemzetiségű fiatallal járhatunk együtt, szinte nem lesz olyan akcentus, amit ne értenénk meg.

Egy bizonyos szint és Oroszországban eltöltött idő után már nem olyan nagy dolog megérteni az orosz anyanyelvi beszélőket, viszont ez a nyelv nem csak 145 millió orosz anyanyelve, hanem ezen kívül (a Wikipédia szerint) még legalább 110 millió ember beszéli mint második idegennyelvet.

A város magával ragad

Szentpétervárnak van egy nagyon érdekes atmoszférája. Sétálva a Néva partján át a kanálisokon az apró kis hidakon keresztül az embernek olyan érzése támad, mintha nem is Oroszországban lenne. Mintha valamelyik európai ország fővárosában sétálnánk, de közben mégis valami eltér, valami különös. A megszokott templomainkat felváltják a díszes hagymakupolás templomok, Puskin, Lenin, I. Péter cár szobrai majdnem minden téren, sarló-kalapács díszeleg az intézmények homlokzatán, régi marsrutkák és trolik pöfögnek a szovjet időkből megmaradt utcatáblák szerinti utakon. Ezek adják meg Pétervárnak azt a különleges érzést, hogy ugyan európai, de azért pikánsan orosz.

Az otthoni hideg többé nem is olyan hideg

Számomra az egyetlen nehézséget a kiszámíthatatlan időjárás okozta. Reggel verőfényes napsütés, délután pedig szürke égbolt és eső. Eddigi tapasztalataim szerint a tél egyáltalán nem olyan hideg, mint amilyennek elképzeljük. Talán azt is mondhatom, hogy szerencsém volt, mert napközben a hőmérséklet nem ment -10 alá, sőt a február meglehetősen enyhe, +1/+2 fokok, ami csak azért kellemetlen, mert az egy-két hónappal leesett óriási mennyiségű hó elkezdett olvadni, ezért ami napközben elolvad, az este megfagy, így mindenhol reggelente és este tükörjég, napközben pedig latyak van. A hó eltakarításában az oroszok nem annyira jeleskednek, amit valahol megértek, hiszen az égből állandóan esik az utánpótlás, de azért a koszos hóban elsüppedni nagyon kellemetlen érzés. #Tipp: magasszárú és vastagtalpú redős csizma/bakancs..

Talán még az orosz elnökkel is összefuthatunk

Ha Pétervárra jelentkezünk, akkor nem csak Oroszország egyik legszebb városába jövünk, hanem azon az egyetemen is tanulhatunk, ahol egykoron 6 Nobel-díjas tudós, Putyin és Medvegyev is tanult, de itt élt és dolgozott Mengyelejev is.

Mivel Pétervár fontos szerepet játszik az orosz kultúrában és a közigazgatásban is, így nem meglepő, ha esetleg összefutunk Putyinnal. 

#story

Az egyik csoportársammal eldöntöttük, hogy megnézzük a Diótörőt. Igazi orosz balett december hatodikán, amolyan ráhangolódás az ünnepekre. A balett hétkor kezdődött, ezért gondoltuk, hogy egy óra alatt eljutunk a Mariinszkijbe. Igen ám, csak senki nem számolt azzal, hogy pont erre a napra esett a FÁK találkozója, így az egész várost lezárták, blokkolták a GPS-t, ami a mi szempontukból azért volt kellemetlen, mert egyikőnk se nézett utána a helyszínnek, csupán úgy elindultunk, mert nagyjából tisztában voltunk vele, hogy merre van. 
A dugó miatt a marsrutka borzasztóan lassan tötyögött. A jármű szalonja megtelt az utasokból kiáramló testszaggal és gőzzel, levegő alig volt, a sofőr 10 percenként fékezett - egyszóval rémálom volt az egész és mivel a GPS nem működött azt se tudtuk hol vagyunk. Végül meguntuk ezt a tempót, leszálltunk valahol, ahol úgy gondoltuk, hogy közel vagyunk. Szerencsénk volt, mert valóban közel jártunk, így az előadás kezdése előtt 10 perccel sikeresen beestünk a színházba. Tekintve, hogy még nem jártam orosz színházban eléggé meglepődtem a femkereső detektorokon és a hatalmas biztonsági átvilágításon, amin át kellett esnünk. Kis elemlámpával belenéztek a táskánkba, mindenünket áttapogatták, majd továbbengedtek. 

Végre elfoglaltuk a helyünket. Azt már eddig is tapasztaltam, hogy az oroszok adnak a pompára és gyakran átesnek a ló túloldalára létrehozva ezzel valami csilivili aranyozott giccses valamit, de szerencsére a Mariinszkij esetében nem így történt. Belépve a páholyunkba megpillantottuk ezt az óriási lélegzetelállítóan szép termet, bár az előadás végztével nekem az a benyomásom, hogy a Magyar Állami Operaház egy picit szebb + akusztikaliag és kényelmi szempontból is jobb.

Visszatérve a sztorihoz ott tartottunk, hogy elfoglaltuk a helyünket és elkezdtünk várni. A körülöttünk lévő oroszok folyamatosan fotózkodtak - ez egyébként egy orosz jellegzetesség, mindent meg kell örökíteni- , mozgolódtak, valamit folyton levertek és zavaróan hangosan beszéltek.

Sebaj - gondoltam magamban, az előadáson ezt úgysem fogják csinálni. Eltelt 20 perc és már kezdtem kicsit morgolódni. 10 perccel kősöbb előjött belőlem az a jó magyar szokásom, hogy már minden miatt zsörtőlődtem, panaszkodtam, hisztiztem - ugyan miért kezdődik már el végre?!

Egyszer-kétszer azért szóltak a közönségnek, hogy technikai probléma miatt nem tud elkezdődni az előadás, de mikor már egy órán keresztül táncoltak az idegeimen a mellettünk ülő oroszok, én komolyan úgy voltam vele, hogy engem ez már nem is érdekel.  Ekkor hirtelen lentről jövő morajlás, székek csikorgása és egy hang " Блин, это Путин!!" - ekkor lenéztem és megfagyott bennem a vér, mert ugyan mi viccből tényleg mondtuk, hogy "jaj biztos a Putyin jön és miatta nem kezdik a darabot.", de komolyan egyikőnk se gondolta.

Hát valóban így is történt. Oroszország elnöke másik két hasonló politikai elveket valló kollégájával, a fehérorosz elnökkel és a kaza elnökel az oldalán bevonult a nézőtérre egy tucat biztonsági őrrel. 
Valóban nem mindenki mondhatja el magáról, hogy Putyinnal együtt nézte a Diótörőt. 

Az előadás egyébként felejthetetlen élmény volt, de az orosz elnök jelenléte egy picit rontott az összhatáson. Amikor megjelent a nézőtéren, akkor páholyokban is megjelentek a biztonsági őrök és amikor már azt gondolnánk, hogy ennél zavaróbb nem is lehetne, akkor kiderült, hogy mégis: megy az előadás, sötét van a teremben, erre a biztonsági őrök felváltva a nézőkkel a páholyokbaban fogalmam sincs milyen gondolattól vezérelve elkezdenek VAKUVAL fotózni...

Mint azt a színház példáján is láthattuk, Oroszországban nagyon szigorú biztonsági ellenőrzések vannak. Nincs ez másként a tömegközlekedés terén sem. Egy esernyővel a hátizsákunkban a metrós ellenőrző pontoknál áthaladva fémkereső kapun szinte azonnal félreállítanak, hogy átvizsgálják a táskánkat. A városban fokozott a rendőri jelenlét tapasztalható, katonák masíroznak jobbra-balra. Persze az elején furcsa volt katonákkal együtt ebédelni a menzán, de ezt is meglehet szokni.

Hogy gyakoriak-e a lopások? 

Az orosztanárnőnk mesélte, hogy minden szemeszterben van egy külföldi, akinek ellopják az "Iphone" márkájú telefonját. Ez egy 5-6 milliós nagyváros, hatalmas tömegeket szállít a pétervári metró, néha mozdulni sem lehet a buszokon vagy a metróvagonokban, ebből kifolyólag ugyanolyan biztonsági szabályok vonatkoznak ránk ebben a nagyvárosban, mint Berlinben, Budapesten, Londonban, Nápolyban vagy teljesen mindegy melyik európai nagyvárosban. Persze, hogy könnyű célpontnak mutatkozik az a fiatal, aki a külvilágtól teljesen megfeledkezve a telefonját babrálja és semmi másra nem figyel. 

A távolság új értelmet nyer

Tipp a vonatozáshoz: mivel nem 1-2 órát vonatozunk, hanem legalább 12-13-mat, sokkal jobb a vonaton az alsó részre jegyet venni, mert legalább van életterünk. Fent olyan, mint egy koporsóban.

Egyébként a плацкарт típusó jegy teljesen rendben van, tiszta ágyneműk, kulturált viszonylag igényes az egész, de az alsó szint tényleg sokkal jobb, mert ott legalább fel lehet ülni. Fent csak feküdni lehet.

A külföldiek álma a Transszibériai Expressz, ami biztos nagyon király, de ha mondjuk felső szintre veszünk jegyet, akkor a tájból az ég világon semmit sem fogunk látni látunk + én már a 13 óra vonatozástól szinte megőrültem, ezért nem biztos, hogy kibírnám a semmittevést egy héten keresztül. 

A Transszibériai Expressz való utazás ideális ahhoz, közben dolgozzunk a szakdolgozatunkkal/diplomamunkánkkal.  Egy a baki: rossz az internetlefedettség.  Ha szükségünk van közben az internetre, akkor nem biztos, hogy olyan jó ötlet itt írni a szakdogát.

Érdekes, új konyhát próbálhatunk ki

Van itt minden: káposzta, kapor minden mennyiségben, savanyú uborka, cékla, cégkla és még egy kis cékla, marhanyelv, extra zsíros, de nagyon finom tejtermékek, egészséges köretek, és persze  tömény сгущёнка a finom pétervári fánkok tetejére.

Hol érdemes ebédelni diákként? 

Nem messze az Szentpétervári Egyetem főépületétől van а Столовая СПбГУ/студенческая столовая, ahol viszonylag olcsón meg lehet ebédelni. Ha nagy az étvágyunk, akkor 250 rubel körül van egy ebéd, ha beérjük kevesebbel is, akkor kb 200 rubel alatt simán megebédelünk.

Orosz céklaleves, hajdina tejszínes csirkemellel, kb 200 rubel maximum. Ha vidéki nagyvárosban vagyunk, akkor ugyanezt a menüt 160 rubelért is megkaphatjuk.

Egyébként az ilyen menzákon szokott lenni "gulyásleves", "csirkepaprikás" és hasonló magyar finomságok is, de ezeknek persze mondanom sem kell, hogy közük sincs a mi ételeinkhez, leszámítva azt, hogy ha "gulyás", akkor marhahús, ha paprikás, akkor pörköltösebb, de valamiért mindegyiket ÉDESEN készítik el....

Legfontosabb tipp a fánkozáshoz:
Pétervár legfinomabb fánkját a "Кафе Пишечная на Большой Конюшенной" lehet beszerezni, ahol még két kövér macska is állandó lakos.

Fontos nem összetévesztendő, ha jóban akarunk maradni a fánkos nénikkel:

Moszkvában пончики van, Szentpétervárott pedig пышки!

Kalóriabomba: fánk, porcukor és сгущёнка. Nagyon finom, nagyon édes, nagyon zsíros és egész olcsó! 

Egyébként elvétve vannak azért magyar termékek is a boltok polcain:

Hogyan tanulhatok Oroszországban?

Államközi ösztöndíjak: 

1. részképzésre,
2. nyári egyetemre,
3. teljes képzésekre terjednek ki. 

• Ennek keretein belül lehet jelentkezni az Orosz Kulturális Központnál olyan január/február táján, természetesen nem lehet belőni pontosan, hogy mikor, ezért érdemes az oldalukra néha ellátogatni.
• OKK honlapja: http://www.ruscenter.hu/beta/hu/index.php

Ha az OKK keresztül pályázunk: az ösztöndíjak kiosztása kvóta alapján történik, ezért olykor történhetnek meglepetések. 

A jelentkezésem évében nagyon sok pályázó hallgató volt, viszont kevés helyet hirdettek meg, így sok jelentkező feleslegesen fordítatta le a pályázati anyaghoz szükséges dokumentumokat. (A pályázatot úgy kellett beadni, hogy minden dokumentumról közjegyző által hitelesített fordítást kértek: leckekönyv, útlevél, igazolás a HIV tesztről, diploma, esetleg nyelvvizsga stb - ezek mind költségek).

#Tipp ➜közjegyző általi hitelesítés: mivel a fordító nem az eredeti dokumentumot fordítja, így az eredetit el kell vinnünk a közjegyzőhöz, aki elkészíti nekünk a hiteles fénymásolatot, amit aztán átadhatunk a fordítónak.

A pályázásnak van második fordulója is, itt ellenőrzik a dokumentumainkat, majd nagyjából 5 percet beszélgetnek velünk oroszul. 

Ha esetleg nemleges választ kapunk, akkor se csüggedjünk, mert a fel nem vett hallgatókat várólistára helyezik, tehát még reménykedhetünk.

Erasmus+

Számos oroszországi egyetem már részt vesz az Erasmus+ programban is, de még ettől nem biztos, hogy a státuszunk is erasmusos lesz. Alapból Erasmusra a Neptunon keresztül jelentkezünk. Szentpétervárra ELTE orosz szakos hallgatóként nem tudunk a Neptunon keresztül jelentkezni, nem is kapunk erasmusos státuszt, a Neptunban sem változik semmi. 

Természetesen itt is van valamilyen kvóta, de eddigi tapasztalatok szerint az Erasmus programban viszonylag elég helyet szoktak meghirdetni.

Akkor tudunk kimenni részképzésre, ha az egyetemünk rendelkezik valamilyen megállapodással az általunk választott partneregyetemmel. Amennyiben igen, úgy nyert ügyünk van, ha nem, akkor maradt a "freemover" mint másik lehetőség. 

Több információt erről itt lehet találni: https://tka.hu/hir/9108/aktualitasok-a-campus-mundi-osztondijprogramban

Ha nem tudod, hogy létezik-e egyezmény a fogadó és a küldő intézmény között, akkor azt tanácsolom, hogy keresd fel e-mailben a kiszemelt intézmény koordinátorát.

Ha van egyezmény a küldő és a fogadó intézmény között, akkor ezek a további teendők:

1. ellátogatni ide: https://www.elte.hu/erasmus-kreditmobilitas/palyazat
2. leadni a pályázati anyagot a koordinátornál
3. megvárni a bírálatot

• Ha a Szentpétervári Állami Egyetemre jelentkezünk, akkor erre az oldalra lesz szükségünk: http://ifea.spbu.ru/программы-обмена

#Tipp: a pályázati anyagot én a biztonság kedvéért a fogadó egyetem koordinátorának is elküldtem e-mailben.

A Szentpétervári Állami Egyetemre ELTE orosz szakos hallgatóként Zero Grant szerződéssel mehetünk ki, ez azt jelenti, hogy nem kapunk támogatást, viszont pályázhatunk Campus Mundi ösztöndíjra: https://tka.hu/palyazatok/4888/campus-mundi-osztondij-kulfoldi-reszkepzeshez
Zero Grant szerződést pedig az Erasmus+ és Nemzetközi Programok Osztályának koordinátora fogja elküldeni a Learning Agreementtel együtt (tanulmányi szerződés).

Campus Mundi

Ennek a programnak többek között az egyik lényege az, hogy a magyar felsőoktatás minősége javuljon és elősegítse a nemzetközi hallgatói mobilitást.

Tájékozódásképpen: 
https://tka.hu/campus-mundi-projekt
https://www.facebook.com/campusmundi
Hol lehet beadni a pályázatot: scholarship.hu

A programról én is egy csoporttársamtól hallottam, aki szintén ennek a programnak a támogatásával utazott Ororszországba tanulni. 
A pályázati anyag összeállítása nem bonyolult, ha kérdésünk merülne fel bármikor, akkor eddigi tapasztalataim alapján a Campus Mundi programmal foglalkozó koordinátorok minden nagyon kedvesek és segítőkészek voltak.
Miből áll a pályázati anyag: https://tka.hu/palyazatok/4830/palyazati-dokumentumok
#tipp: szaktanári ajánlás és intzéményi jóváhagyás dokumentumnál az intézményi jóváhagyást szintén az Erasmus+ és Nemzetközi Programok Osztályán kell kérni, értelemszerűen intézményi koordinátor írja alá.

Nehéz volt a papírmunka?
Ha konkrét céllal megyünk ki részképzésre, akkor a motivációs levelet és a tanulmányi tervet nem nagy kunszt megírni. Magyar oldalról semmilyen fennakadás nem volt, minden jól szervezett és szinte zökkenőmentes volt. Egyedül a bizonytalanság, amíg nem tudjuk, hogy elnyertük-e az ösztöndíjat kevésbé idegkímélő, de amikor szembesülünk az orosz ügyintézéssel, akkor rájövünk, hogy valójában otthon nincs is miért aggodalmaskodnunk. 😀😘😉

Meg lehet-e élni abból az ösztöndíjból, amit kapunk?
Ez természetesen relatív, de azt kell, hogy mondjam a Campus Mundi ösztöndíj minden fellépő költségünket fedezi az oroszországi kinttartózkodásunk alatt. Moszkva sokkal drágább, mint Szentpétervár, a vidégi városok pedig nyilván sokkal olcsóbbak. Aggódnia senkinek nem kell az anyagiak miatt.